1. Mikor kezdted az éjszakázást és a DJ-zést? Miben volt más, amikor elkezdted?
Mindenféle underground partykba a '90-es évek közepén kezdtem eljárni, de akkor még csak bulizni. Valószínűleg ez együtt járt azzal, hogy elég geek arc voltam, már '90-92 környékén is C64 programozással foglalkoztam (http://noname.c64.org/csdb/scener/?id=3958), majd fősuli után a Novotrade-nél kezdtem „zenéket írogatni" játékokhoz, majd Playstationt programozni. Végül is ebből a viszonylag technokrata világból egyenes út vezetett Frankhegyre, a törökbálinti katlanba, vagy a korai Bladerunnaz bulikba. Mivel akkoriban még újdonság volt ez az egész történet, sokkal kisebb volt a kommerciális megfontolás a bulik hátterében és nagyobb hangsúly volt a különböző művészeti ágak közös megjelenésén. Persze az egy természetes folyamat, hogy ahogy egyre nagyobb tömegeket mozgatott ez a világ, akkor kialakultak a buliszervezési panelek, több lett benne az üzlet, a partyk könnyen kontrollálható környezetbe kerültek át és „buligyártási" üzletág lett belőle. Sajnos az is természetes, hogy idővel kialakult a közönség elitista hozzáállása is, és bár eleinte az ismeretlen iránti érdeklődés mozgatta a partykultúrát, mára erőteljesen szeparálódtak a különböző műfajok iránt érdeklődő emberek és nagyon nehezen átjárhatóvá váltak ezek a korlátok.
2. Hogyan határoznád meg a stílusodat?
Ez nehéz kérdés, de az biztos, hogy nem műfajok felől közelítem meg a zenét. Megpróbálok mindenféle impulzust befogadni (zenei és nem zenei vegyesen), megérteni, majd új kontextusba helyezve felhasználni akár a zeneírás, akár a DJ-zés közben. Szerencsére elég nyitott szemlélettel közelítem a világot, van bennem egy alap elemzési, megértési kényszer, ami megkönnyíti, hogy azok a dolgok foglalkoztassanak leginkább, amit nem teljesen értek. Azok a zenék például, amik lényegében bevált sablonokkal operálnak, lehetnek hatásosak egy buliban, de nem tudják lekötni a figyelmemet, ezért általában könnyebben vállalok rizikót a stúdióban és buliban is. Persze ez néha jobban, néha rosszabbul sül el, viszont megmarad az esély, hogy valami tényleg érdekes és karakteres dolog szülessen.
3. Külföldön is sokan ismerik a neved. Számos világsztárral készítettél már együtt remixet. Mi hozta meg neked az áttörést anno?
Az az út amit én próbálok járni nem igazán az áttörésekről szól. Azokhoz óriási szerencse és/vagy piaci alapú racionális hozzáállás kell. A szerencse persze annál valószínűbb, minél kitartóbb az ember, így az akár néha-néha be is találhat, de a piaci alapú hozzáállást csak egy bizonyos fokig tudom magamévá tenni (amíg hitelesnek érzem és élvezem is amit csinálok). Ha azért kellene zenét írnom, hogy több DJ vásárolja meg, azt hiszem inkább visszamennék programozni. Szóval számomra az az elismerés, mikor a lényegében a szinte teljes szabadságban készült zenéim megtalálják a közönségüket. Természetesen jól esik, hogy régebben a Hybrid srácok eléggé hypeolták a Chi-t, hogy a Simian Mobile Disco a Fabric mixre válogatta a „Huncut Hacuka"-t, vagy hogy a Röyksopp managementjének nagyon bejött a Tricky Tricky remixem (ami valószínűleg hamarost meg is jelenik), így gyorsan kértek egy Fever Ray remixet is... Vagy itt a másik oldal, amikor a közönség az akik esetleg rácuppannak egy kifejezett partyzenére, ami igazából csak egy poén, nem kerülne bele az általam válogatott best of FCB listára (ilyen pl. a Kitsuné számára készült AutoKratz remixem, vagy a poénnak szánt Soerii&Poolek remix). Viszont ezek igazából apró lépések és egyik sem tud egy olyan áttörést hozni, hogy hirtelen rocksztár státuszba kerüljön az ember.
5. Egyike vagy a Chi Recordings üzemeltetőinek. Mi újság a kiadónál? Milyen közelgő megjelenések várhatóak?
A Chi (http://www.chi-recordings.com) idén decemberben lesz 10 éves, szóval szeptembertől kicsit belehúzunk, mindenféle érdekes ötleteink vannak, de ezekről inkább majd folyamatában érdemes beszélni. Jó pár kiadványunk lesz még a december 18-i évfordulós bulinkig (A38), érdemes lesz követni a facebook-on (http://www.facebook.com/ChiRecordings), vagy hírlevélben a kiadó körüli eseményeket.
6. A saját produkcióid nagyon sokoldalúak. Sok időt töltesz különböző hangzások kikísérletezésével?
Nincs bennem egy direkt kísérletezési vágy, inkább egy-egy szám, vagy remix elkészítését valamiféle „tanulmánynak" tekintem. Sok mindent hallgatok, amikből megpróbálok leszűrni technikákat, ötleteket és ezeket próbálom saját produkcióimban „re-kombinálni". Ezek kimenete általában kétséges, szóval elég sokat szöszölök egy-egy számon és természetesen mivel nehezen találok referenciát is hozzájuk, sokszor el is bizonytalanodok, hogy most ez így jó, vagy béna. De aztán legtöbbször meggyőzöm magam, hogy ez nem is számít, vállalnom kell a rizikót, hogy sokan esetleg nem tudják hova tenni, vagy rossznak gondolják.
7. Mi a véleményed a partykultúra jelenlegi helyzetéről? Merre tart szerinted?
Teljesen természetes, hogy mikor kiderült, hogy van egy piaci rés amiben pénz van, akkor megjelentek azok az emberek (promóterek, DJ-k), akik üzleti szempontból, munkaként közelítették meg a magyar könnyűzenei kultúrának az e-zenei részét is (hisz itt mégiscsak arról van szó, ha bulikról beszélünk). Azt gondolom ezzel nincs is baj, normális menete a dolgoknak. Azt kicsit természetesen sajnálom, hogy kevesen vannak, aki átérzik azt a felelősséget, ami a kezükbe kerül és ennek hiányában átadják a közönség kezébe a gyeplőt ahelyett, hogy okosan lavíroznának az izgalmas és eladható produktomok között, ezzel a műfaji és hype-lufik helyett „fenntartható" könnyűzenei kultúrát teremtve.
8. Miben különbözik szerinted a budapesti és a vidéki közönség?
7-8 évvel ezelőtt hihetetlen nyitott emberekkel voltak tele a vidéki underground megmozdulások is, de mára öngerjesztő folyamatok hatására a fentebbi okokból sajnos szinte csak a könnyed, már bejáratott zenei világok működnek. Természetesen vannak kivételek, de nekem úgy tűnik, most a legtöbb helyen ez a helyzet.
9. Mi az örök top 5 kedvenced?
Nem egyszerű kérdés, ezért inkább csak felsorolásszerűen pár zseniális, de elég öntörvényű producer akik valószínűleg sokmindenben hatottak rám és a munkáimra: Dave Tipper precíz digitális világa, Matthew Herbert organikus found sound technikái, Dave Taylor brutálprofi de mégiscsak rock'n'roll attítűdű „popzenéje", a Noze borult muzikalitása, DJ Koze elmebeteg ötletei, Villalobos lassú folyású bugyborgó organikus világa, Pezzner reichizmusa :), Steve Reich minimalizmusa, stb ...
10.Van valami hobbid a zenélés mellett? Esetleg gyűjtesz valamit ami nem a zenével kapcsolatos?
Nem vagyok gyüjtögető típus, bár mondjuk a könyvespolcaimat gyakorta kell bővíteni. Főleg non-fiction könyveket vásárolok, szépirodalomból általában a barátnőm ad ajánlásokat az Ő könyvtárából. Én inkább szobatudományi babérokra török, érdekel a minket körülvevő világ, így a fizika, csillagászat, biológia, filozófia, művészetelmélet is.
